Hazai egészségügyi szakmai irányelv ebben a témakörben korábban még nem jelent meg, így ezért is kiemelten fontos ezen irányelv tartalma.
„A lázas állapot ellátásáról gyermekkorban.” címmel megjelent szakmai irányelv összeállításában és véleményezésében a következő tagozatok vettek részt:
Társszerző szakmai tagozatok: Gyermek-alapellátás (házi gyermekorvostan, ifjúsági és iskolaorvoslás) Tagozat; Csecsemő- és gyermekgyógyászat Tagozat
Véleményező Tagozatok: Háziorvostan Tagozat; Védőnő (területi, iskolai, kórházi, családvédelmi) Tagozat
Az irányelv a témaválasztás céljának meghatározása kapcsán a következőt tartalmazza:
„Az egészségügyi szakmai irányelv célja összefoglalni a 18 év alatti krónikus alapbetegségben nem szenvedő lázas gyermekek ellátásához szükséges korszerű szemlélet főbb aspektusait. Gyakorlati támpontokat adni a figyelemfelkeltő jelek felismeréséhez, és az abból következő megfelelő tennivalókhoz. Segítséget nyújtani a kritikus állapotú gyermekek felismerésében, a hatékonyabb betegút érdekében, és emellett támaszt nyújtani a hibás vagy indokolatlan gyógyszerhasználat és annak eredménytelensége vagy nemkívánatos hatásainak csökkentésére a mindennapi gyakorlatban. Előmozdítani az itt megfogalmazott alapelvek széleskörű gyakorlatba történő átültetését.”
Megjegyzés: Az egészségügyi szakmai irányelv nem terjed ki a következőkre:
- Releváns krónikus alapbetegségben szenvedő gyermekek lázas állapotára
- Specifikus, magas kockázattal járó diagnózis felállítását követő ellátásra
- Súlyos állapotú és magas kockázatú beteg gyermekek ellátására
- Az egészségügyi intézetben kezelt szövődményes lefolyású beteg gyermekek ellátására
- Visszatérő és/vagy perzisztáló lázas állapotra
- Trópusi betegségekre
Meghatározás:
Az irányelv első lépésben meghatározza a láz fogalmát, amelyet a következőképpen definiál: „Ezen irányelvben láznak a testhőmérséklet normál napi ingadozását meghaladó emelkedését nevezzük. A láz a szervezet különböző exogén és endogén noxákra adott adaptív és kontrollált válaszreakciója, amely elkülönítendő a szabályozási mechanizmusok zavarából fakadó, diszregulált és iatrogén eredetű hyperthermiától. A normál testhőmérséklet jelentős variabilitást mutat az egyes egyének között és ugyanazon egyénnél a különböző napszakok között is. A testhőmérséklet észlelését a mérés helye és a módszere is nagyban befolyásolja. Ezen variabilitás figyelembevételével lázként definiálható a normális napi ingadozást legalább 0,5 °C-kal meghaladó testhőmérséklet. A tudományos vizsgálatok, nemzetközi irányelvek és köznapi vélekedés figyelembevételével ebben az egészségügyi szakmai irányelvben a hazai gyakorlati szempontból a 38 °C feletti maghőmérsékletet tekintjük láznak. A láz lefolyása általában három szakaszra bontható: emelkedés, tetőzés, csökkenés.”
Az irányelv többek között kiemeli, hogy
- magas kockázatúnak tekintendők súlyos betegség szempontjából 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők 38 °C-ot meghaladó testhőmérséklete, illetve 3–6 hónapos csecsemők 39 °C-ot meghaladó testhőmérséklete;
- a hőemelkedéssel vagy lázzal járó állapotok súlyosság szerinti beosztása alapvető fontosságú. Akár hőemelkedés vagy alacsony láz hátterében is meghúzódhat magas kockázatú, sürgős orvosi diagnosztikát és terápiás intervenciót igénylő betegség.
A szakmai irányelv az alábbiakat részletezi:
- Javasolt eljárás a gyermekek lázmérésére különböző életkorban.
- Mire kell figyelemmel lenni a láz mérésére alkalmas eszközöknél?
- A lázas gyermek klinikai állapota súlyosságának megítélésére javasolt kockázatbecslést alkalmazni, amelynek részleteit táblázat tartalmazza. A táblázat kapcsán az irányelv kitér arra, hogy:
- A lázas gyermek fizikális vizsgálata alapvetően csak a táblázatban foglalt szigorú kritériumok mentén halasztható.
- A vizsgált tünetek között a legsúlyosabb kockázati besorolás határozza meg az ellátás sürgősségét.
- Alacsony kockázatba tartozó állapot esetén a beteg tüneteinek, állapotának újraértékelése szükséges: 6 hónap–3 éves életkorban 24 óra, 3 éves kor felett 24–72 óra múlva.
- Közepes kockázatba tartozó állapot esetén lehetőség szerint 12 órán, de legkésőbb 24 órán belül történjen újabb kockázatbecslés, adott esetben orvosi ellátás.
- Magas kockázatba tartozó tünet, állapot esetén haladéktalan orvosi, lehetőleg gyermekgyógyász szakorvosi ellátás szükséges.
- Állapotromlás, újabb vagy szokatlan tünet megjelenése esetén azonnali ismételt állapotfelmérés és adott esetben orvosi ellátás szükséges.
- Amennyiben a szülő az adott lázas állapot kapcsán bizonytalan a gyermek állapotának megítélésében, különösen ismételten, a kísérő tünetek és háttérbetegség súlyosságának megítélése céljából személyes ellátás szükséges.
- Abban az esetben, ha nem gyermekgyógyász szakorvos látja el a lázas gyermeket, kiemelten gondos kockázatbecslés szükséges; közepes és súlyos kockázati besorolású gyermekek esetén gyermekgyógyászati kompetenciával rendelkező szakemberrel történő konzultáció szükséges.
- A sürgősségi besorolási időintervallumon belül a vizsgálat időpontját az ellátó orvos saját hatáskörben határozza meg a beteg gyermek biztonságát figyelembe véve. A telemedicina fokozott körültekintés mellett felhasználható a triázsolásban, kockázati besorolásban és az ellátásban.
A kockázati besorolás dokumentálása szükséges.
Lázcsillapítás kapcsán az irányelv 11 ajánlást fogalmaz meg.
Gondozás, ápolás kapcsán 2 ajánlást tartalmaz.
A fentiekben leírtak alkalmazásához a következők kerültek kidolgozásra:
- Ellátók kompetenciája (pl. licence, akkreditáció stb.), kapacitása.
- Speciális tárgyi feltételek, szervezési kérdések (gátló és elősegítő tényezők, és azok megoldása).
- Az ellátottak egészségügyi tájékozottsága, szociális és kulturális körülményei, egyéni elvárásai.
- Alkalmazást segítő dokumentumok listája.
- A gyakorlati alkalmazás mutatói, audit kritériumok.
Az irányelv a szakmai leíráson túl tartalmazza a következő táblázatot:
A láz hátterében álló kiváltó ok súlyosságának kockázatára utaló jelek [saját szerkesztés a NICE guideline alapján].
Az irányelv végén megtalálhatók a felhasznált szakirodalmi anyagok.
Tervezett felülvizsgálat:
Az egészségügyi szakmai irányelv tervezett felülvizsgálata az érvényességének a lejárta – amely 3 év – előtt fél évvel kezdődik el. (A felülvizsgálat megkezdésére az irányelv fejlesztő felelős köteles emlékeztetni a fejlesztő csoport minden tagját.) Ugyanakkor soron kívüli felülvizsgálatra kerül sor, ha az ajánlások alátámasztását biztosító bizonyítékokban vagy a hazai ellátórendszerben változás következik be.